2. fejezet

Sziasztok! Íme a 2. fejezet, ami remélhetőleg jobbra sikeredett az elsőnél :) Ha tetszett, akkor írjátok meg, de ha nem, azt is! XOXO Bogiii, FallenAngel
(Dylen szemszöge)
Unottan ültünk a tévé előtt Jeremyvel, mikor Peter az ölünkbe dobott egy kisebb kupac papír halmot. Az egyébként sem érdekes műsorról elterelve a figyelmünk, kezdtem beletúrni a papír halomba.
Az első papírt, ami legközelebb volt, felvettem és olvasni kezdtem.
- Ez meg mi?- morgott Jeremy, Peterrel, ahogy kisöpörte az öléből a papírhalmot és mérgesen felállt.
Minden tanulót szeretettel meghívunk a St. Prooken Gimnázium álarcos báljára.... A bál június 24. kerül megrendezésre.... 22 órától... álarc viselése kötelező! Olvastam bele egy-egy mondatba.
- Gabee Trinoo... mond valakinek valamit ez a név?- tette fel a kérdést színpadiasan Peter.
Nagyon is sokat mondott nekem ez a név. Az egyik őrangyal neve volt ez, aki miatt száműztek minket. Gabee egy pimasz, lusta angyal volt, akit könnyű lesz megtalálnunk.
- Megtaláltam, hogy Gabeenk kit őriz jelen pillanatban!- huppant le mellém Peter.
- Na és ki az?- kérdezte nem túl nagy izgatottsággal a hangjában Jeremy.
- A neve Naomi. A St. Prookenbe jár és értesültségeim szerint nagy valószínűséggel ott lesz a bálon!- nyomot egy szórólapot Jermy kezébe.
- De az nem jelenti, hogy Gabee is ott lesz!- ráztam meg a fejem.
- Te most viccelsz? Gabee minden buliban ott van akármilyen legyen az!- mondott végre valami hasznosat Jeremy is.
- Szóval elmegyünk a bálba?- kérdeztem zavartan.
- Pontosan!- eresztett egy ravasz mosolyt ránk Peter.

...

Figyelmesen mértem körbe az óriási tornatermet, ahol rendezték meg a bált. Sötét volt, csak a villódzó fények miatt lehetett látni. A terembe rengetegen táncoltak. Mindenki álarcot viselt, így senkinek sem lehetett felismerni az arcát, ami megnehezítette a dolgunk, hisz Gabeet így nehéz lesz megtalálnunk.
Mind a négyen, egymás mellett felsorakozva álltunk a szendvicses pult előtt
Teljesen feketébe voltam öltözve... fekete ing, csőnadrág és álarc.
- Vegyüljünk el és ha valaki meglátja, jelezzen!- magyarázta a a tervet Peter.
- Na és mit csináljunk addig?- kérdezte Taylor kényelmetlenül.
- Na szerinted mit szokás egy bálban?- vigyorgott Jeremy és már el is tűnt a tömegbe, hogy találjon egy lányt magának.

Vállat vontam, majd felhelyeztem az álarcot és elindultam a táncoló alakok között.
Valaki hirtelen belém jött és éreztem, hogy valami hideg, folyékony dologgal sikerült is le öntenie. Kérdően néztem rá az alakra, aki ijedten húzta le az álarcát.
Egy lány volt az... egy igen gyönyörű lány. Szőke hosszú haja volt és kékes-zöld nagy szemei. Az arcomat fürkészte és halkan magyarázkodni kezdett.
- Annyira sajnálom. Meglöktek és véletlenül rád öntöttem a kólát Ne haragudj!- mondta.
- Semmi baj!- mosolyodtam el.
- Biztos?- kérdezett rá megint.
- Egészen. Még senki nem halt bele egy kis kólába! Legfeljebb csak az ingem bánja!- vontam meg a vállam.
- Akkor legalább had mossam ki az ingedből!- erősködött.
Válaszolni sem volt időm, megragadta a csuklom és a mosdó felé húzott.
A mosdóban világos volt és szerencsére nem volt bent senki.
Az üres poharát és a fehér álarcát, letette a pultra és oda állt elém és elkezdte kigombolni az ingem.
- Erre semmi szükség!- fogtam meg a kezeit, hogy megállítsam.
Csillogó szemekkel rám meredt, majd óvatosan kicsúsztatta az egyik kezét a kezemből és lassan lehúzta az álarcom.
Elmosolyodott, olyan gyönyörű volt... az angyalok is megirigyelhetnék szépségét, tisztára mint egy görög istennő állna velem szemben. Megérintettem az arcát és magamhoz húztam vörös ajkait. Még sosem éreztem olyasmit, mint amikor a lányt csókoltam. Nem egyszerű csók volt... volt benne valami különleges.  A nagy hevességet a telefonom csörgése szakította meg.
Elengedtük egymást és én gyorsan a telefonomért kaptam és elfordultam.
- Mi az?- szóltam bele.
- Gyere a házhoz Dylen! Megtaláltuk a bálban Gabeet, de felismert minket és elmenekült. Nem tudjuk hol van, pont ezért ne legyél egyedül, inkább gyere vissza!- hadarta Jeremy.
- Megyek!- válaszoltam kis habozás után, majd letettem a telefont.
- Nekem mennem kell!- mondtam zavarodottan, a lány szemeibe nézve.
A lány lesütött szemmel kezdet el bólogatni. Megijedtem... talán rá ijesztettem a csókkal, vagy ilyesmi..
Halkan mentem ki, majd magam mögött bezárva a fényt, indultam haza.
Beültem a kocsiba és hazáig vezettem. Otthon nem igen tudtam koncentrálni Peter beszámolójára, folyton arra a lányra gondoltam és a csókjára...
- Figyelsz te egyáltalán?- csapot az asztalra Jeremy.
Majdnem ugrottam egyet ijedtemben, majd kérdően rá meredtem.
- Gabee tudja, hogy itt vagyunk, így fel fog készül a következő látogatásunkra. Pont ezért kellene, hogy mi is résen legyünk! Peter tudja, hogy hol  az a lány, akire Gabeenak vigyáznia kell. Holnap este ellátogatunk ahhoz a házhoz és meglátjuk mit találunk ott!- magyarázta Jeremy.
- Nem lennék a lány helyébe.... egy olyan őr angyal, mint Gabee. Csoda, hogy még él!- mondta halkan Taylor.
- Hát, egyébként sem fogja sokáig húzni a lány. Eddig minden őrzött meghalt, akinek nem volt már őrangyala...-magyarázta Peter.
Nem igazán érdekelt Gabee őrzöttje, vagy, hogy mi lesz vele. Én szívesebben gondoltam a bálon látott lányra.
Végül is mikor foglalkoztatott engem bármelyik őrzött?   Bogiii

(Naomi szemszöge)
Este mikor beléptünk a terembe, egyik oldalamon Gabee, a másikon Ashley. Büszkeség fogott el, ahogy körül néztem. És persze láttam a csodálkozó pillantásokat, hisz alig lehetett észrevenni, hogy amúgy itt szoktunk izzadni Sillver edző miatt, aki mániákus kosaras. Gratulációk gyűrűjében értem el az italokhoz, ahol magamhoz vettem egy kis kólát, most már egyedül, hisz Gabeenak nagy híre volt a lányok között, de persze Ashleyt is elvitték a táncparkettre.
Láttam, ahogy egy srácot támogatnak a mosdók felé, ez miatt felment bennem a pumpa. Megmondtam, hogy nem lesz alkohol! Mi van, most már nem érezheti jól magát az ember alkohol nélkül? Dühösen trappolva indultam feléjük, hogy leüvöltsem a hajukat is a fejükről, de ekkora meglöktek és a poharam tartalmát ráöntöttem valakire.
- Annyira sajnálom! Meglöktek és véletlenül rád öntöttem a kólát! Ne haragudj!- kezdtem a bocsánatkérésbe, de elhallgattam, amikor belenéztem a szemébe. Sűrű, sötét szempillák keretezték a lágy, világos barna szemét, ami megértést tükrözött.
- Semmi baj!- eresztett felém egy féloldalas mosolyt.
- Biztos?
- Biztos. Még senki sem halt bele egy kis kólába. Legfeljebb csak az ingem bánja.
- Legalább akkor had mossam ki belőle!- erősködtem és még mielőtt megszólalhatott volna, a csuklójánál fogva a mosdó felé kezdtem húzni. Muszáj egy kicsit vele lennem, hogy megtudjam, hogy ki Ő.
Bent letettem a maszkomat, majd felé fordultam, Neki láttam kigombolni az ingét, amikor megláttam izmos felsőtestét a szívem őrült tempóban kezdett el vergődni.
- Erre semmi szükség!- ragadta meg a csuklóm. A hangja lágy volt, de mégis határozott. Kihúztam az egyik kezem és felhúztam az álarcát, mert most már tudnom kellett, hogy ki is ő. Amikor megláttam az arcát, elmosolyodtam. A szemem a telt ajkára tévedt, majd vissza a szemére, és észrevettem, hogy ő is az én számat nézi, mire még jobban elmosolyodtam. A következő pillanatban már a karjaiban voltam és csókolóztunk. Ahol a bőrömhöz ért, ott megremegtem. Lábujjhegyre álltam, hogy közelebb legyek hozzá. Nem értettem, hogy miért teszem ezt, hiszen nem ilyen vagyok, de megtettem és nem sajnálom. Nyelvünk táncát a telefonja csörgése szakította félbe. Ez a hang kellett hozzá, hogy észbe kapjak és elszakadjak ettől az idegen sráctól.
Rövid ideig beszéltek, majd kijelentette, hogy mennie kell. Lassan bólogattam, mire egy pillanatra megtorpant, majd bezárva maga mögött az ajtót elment. Nem is értem, hogy miért viselt meg ennyire, hogy nincs mellettem, hisz nem is ismertem, de mégis olyan, mintha megfosztottak volna az egyik végtagomtól. Nagyot sóhajtva összeszedtem magam és elindultam, hogy kiselőadást tartsak az ifjú kori alkoholizmusról...
FallenAngel